Miután megvan a dátum, és a helyszín is lefoglalva, jöhet a vendéglista összeállítása.
Tapasztalatok szerint nincs olyan örömanya, aki ebbe ne akarna beleavatkozni, azzal, hogy ezt, és ezt, a rokont muszáj meghívni. Pedig nem kell, hiszen ez a ti esküvőtök. Az évente látott harmad, negyed unokatestvéreket felesleges elhívni a lagziba, miközben szívetek szerint a barátaitok közül, vagy akár a munkahelyi kollégákból, régi iskolatársakból többeket szeretnétek látni.
Ráadásul a tapasztalat is azt mutatja, jobb az az esküvő, ahol jócskán vannak a közös barátokból.
Gondoljatok csak bele: A távolabbi családtag, mind a menyasszonyé, mind a vőlegényé a lagziban találkoznak először. Ilyenkor mindenki zavarba érzi magát, nehezebben oldódik fel. Persze senki sem akarja leégetni magát a másik családja előtt. Legtöbbször a két család rokonai nem is nagyon beszélnek egymással. Egyik csoport a terem egyik, a másik a másik oldalán ül, középen optimális esetben meg a barátok alkotják a védőhálót közöttük.
Sokszor értesültünk már arról, hogy a pár a lagzi előtt mesélte, hogy a rokonságában, ilyen, meg olyan bulizós emberek vannak. Aztán a lakodalomba, mintha elvágták volna. Nyoma sincs a féktelen tivornyának, ami az előbb felsoroltak miatt egyértelmű. Persze hajnalra, a maligánfokok emelkedése után már tapasztalunk valamennyi enyhülést, ám akkor, amikor a hangulat megalapozása múlna rajtuk, csendben ülnek, vagy elhúznak cigizni.
Ilyenkor jönnek a barátok, akiknek a rokonokhoz nincs közük, feltehetőleg sosem találkoznak a buli után se. Őket kevésbé zavarja a sok idegen, sokkal hamarabb oldódnak. Ők tényleg miattatok vannak. Csak Titeket ismernek, így nem hagynak magatokra Bennetek.
Mint Esküvőszervező csak azt tudom ajánlani, hogy ha megtehetitek, minél több barátot hívjatok meg a lagziba is.
Tudjátok az ősi mondást:
AZ EMBER A BARÁTAIT MAGA VÁLASZTJA, A ROKONOKAT KÉSZEN KAPJA