Már tinédzser koromban arról álmodoztam,hogy esküvőket fogok szervezni,bár akkor másfelé sodort az élet.
Amikor leérettségiztem,a virágkötészetet választottam szakmának,mondván,hogy az már egy lépcsÅ‘foka az esküvÅ‘k csodálatos világának. Hiszen virágok nélkül nincs esküvÅ‘ sem. Az iskola után megint csak más irányba sodródtam,sajnos egészségügyi okok miatt. Azután megismerkedtem valakivel,akihez 2004 augusztusában férjhez is mentem. Az esküvÅ‘met természetesen magam szerveztem,saját kertünkben,mivel anyagilag ez a megoldás volt kevésbé megterhelÅ‘. Mit is mondhatnék…az álmaimban nem ilyen esküvÅ‘ szerepelt. Rengeteg idegeskedésbe,szervezésbe,idÅ‘be telt mindent tetÅ‘ alá hozni,persze mindenben ki akartam venni a részemet. Ennek az volt az ára,hogy az esküvÅ‘m napjára teljesen kifáradtam. Hiszen elÅ‘zÅ‘ éjszaka még hajnali 4 óráig a dÃszÃtésen és az utolsó simÃtások elrendezésén dolgoztam. Semmit nem akartam kiadni a kezembÅ‘l,hiszen azt hittem,akkor nem lesz olyan ,amilyennek én megálmodtam. A végén rá kellett jönnöm,hogy pontosan itt rontottam el.
Ráadásul a menyasszony az esküvÅ‘je napján,nem tudja irányÃtani,hogy ki mit csináljon miközben Å‘ pózol a kamerák kereszttüzében. Azon idegeskedtem,hogy vajon,irányÃtásom nélkül idÅ‘ben elkészül-e a vacsora,a sátrakat nem fújja-e el a szél a dÃszÃtéssel együtt,a zene akkor szólal-e meg amikor kell és persze még számtalan aggályom volt.
Az esküvÅ‘ után ugyan pozitÃv visszajelzéseket kaptam,de én tudom hogy én nem Ãgy képzeltem el…
Gyes-en lévÅ‘ anyukaként felkért az öcsém,hogy segÃtsek megszervezni az esküvÅ‘jüket,hiszen Å‘k mindketten sokat dolgoznak,nincs rá idejük és türelmük. Ahogy az esküvÅ‘ szervezése egyre jobban rám maradt,úgy éledeztem én is. Felébredt bennem a kreativitás,egyre több szolgáltatót ismertem meg,akik szimpátiát éreztek irányomba és bÃztattak. Sok pozitÃv visszajelzést kaptam és egyöntetűen azt mondták az esküvÅ‘szervezés nekem való feladat.
Ezután kezdtem el Rátkai TÃmea esküvÅ‘szervezÅ‘i tanfolyamát,ahol méginkább felerÅ‘södött bennem az esküvÅ‘k világához való vonzódás.
Remélem,hogy sokak szimpátiáját elnyerem és engem bÃztok meg életetek egyik legszebb napjának megszervezésére.
“ Az élet csak arra vár,hogy megnyiljunk csodái elÅ‘tt,hogy érdemesnek érezzük magunkat
mindarra a jóra,amelyet számunkra tartogat.”
( Louise L. Hay)